Ránk szakad megint a sok mocsok dolog Rengeteg szív a rossz ügyért dobog Látni sem bírom néha azt, hogy Mennyi szar van, de most kapaszkodj! Mindig majdnem nyakig ért és így is marad talán Addig, amíg nem jut át a világ saját falán Bennem ettől nem hal meg a szeretet, a remény Van még saját világomban fény Mert a jót keresem, néha megkapom Boldogít az is, ha jónak adhatom Hallgatom, amit a szívem és eszem Súg nekem, nyitva néz körül szemem Minden, ami vagyok az nem gép S ez ne is legyen másképp Mert ha műanyag lennék Elvesznék… Tudd meg itt érző szív van, fontos a jó, szeretet Nem akarok látszani, játszani másnak egy ócska szerepel Túl sok hazug dal van már, nem kell folytatás Én azt üvöltöm neked, amit a lelkemből a dallam kiás Rengeteg a bóvli műanyag szemét Átverik a trendi ostobák fejét Zsarnokok nyernek egyre több teret Népbutítóké túl sok főszerep Bassza meg a hatalom, nem hajtok neki fejet Inkább egy rögösebb útra váltok megint jegyet Megteszem, míg tehetem, nem túl nagy a kár Ésszel élnem nekem is muszáj Itt vagyok, és remélem érted, amit neked Mondok ezzel, amit én is élvezek Többet ennél csak annak adhatok Önmagamból, akihez közel vagyok Tudd meg, hogy én Azt üvöltöm neked, amit szívem akar