Nuskull: Sziasztok! Elsőként szeretnélek titeket megkérni hogy mutassátok be a csapatot, mondjatok egy pár szót magatokról, kik vagytok, honnan jöttetek? Szabi: Zenekarunk 93 őszén alakult Székesfehérváron egy baráti társaságból, akiknek kedvenc időtöltése a metalmisék látogatása volt, melyeket akkoriban Thrash Mosh Club néven pörgettek a Landler Művházban, vagy éppen a patinás Fekete Lyuk falai közt. Szóval ott áldoztunk az összes metalbulin, és ahogy az lenni szokott, mi is elkezdtünk kacsingatni a színpad felé, így merült fel a zenekaralapítás gondolata. Bár én előtte 2 formációban is megfordultam, de az első igazán komolynak mondható bandám a CDT lett. Az eredeti felállásból ketten vagyunk Körmivel, de Perso is nagyon korán, még a demós időkben csatlakozott hozzánk, Kecsa csak később 2000-ben. Nuskull: Már több mint tíz éve zenéltek és albumról albumra képesek vagytok megújulni, egyre látványosabb változtatásokkal (gondolok itt például a latin perka és akusztikus gitárok megjelenésére az Incarnation idején). Jelenleg hova sorolnátok magatokat zeneileg? Peti: Továbbra is underground zenekar vagyunk, de már több mint 10 éves, úgyhogy most már átléptünk a rutinos-öreg-róka-underground kategóriába. Ez annyit jelent, hogy jópár szarságon túl vagyunk és sok élménnyel gazdagodtunk. A zenei ízlésünk alapvetően nem változott, de azért nem ülünk a fülünkön, ami a zenénken is hallatszik, ami velünk együtt folyamatosan változik. Ma is ugyanúgy eljárunk koncertekre és figyelemmel kísérjük a zenei palettát, mert még mindig érezzük magunkban a tüzet! Ó je! Szabi: Fontosnak tartjuk az apró változtatásokat, azt, hogy az aktuális lemezünkön érezhető legyen a fejlődés, úgy, hogy közben megtartsuk a zenekar sajátos védjegyeit, például az angol és spanyol nyelvű szövegeket, ami ráadásul a demós korszakban és az első két lemezünkön 3 énekhanggal hallható (ami Zsombi sajnálatos tragédiája miatt kettőre csökkent). Utána, ahogy említetted, a Salvo Karma és az Incarnation lemezeken már megjelentek az akusztikus hangszerek. Izgalmasnak találtuk ezeket a hangszereknek, hangzásoknak az ötvözését a metallal, ezért is alkalmaztuk a saját zenénkben. Aztán szépen eljutottunk ehhez az érdekes egyveleghez, amit a Versus-on hallhattok. Stílusbesorolás, hát, mivel elég nehéz az embernek a saját zenéjét körülhatárolnia, ezért én sem tenném, nehogy valakiben előítéleteket ébresszek, ezt döntse el a hallgató, és ha tetszik neki, amit hall, örömmel üdvözöljük a CDT táborában. Nuskull: Miért pont a távol kelet, a szamurájok és magányos harcosok koncepciója mellett döntöttetek a nemrég megjelent új lemezetek, a "Versus" esetében? Az Incarnation erősen latinos irányvonala után nem éreztétek ezt egy kicsit túl nagy váltásnak? Peti: Erre megint csak azt tudom válaszolni, hogy ha nincs változás , az a baj, ha van változás, az a baj, ha kicsi a változás, az a baj, ha nagy a változás, az a baj! :) Minden lemezünknek volt valami mottója. Ennek most ez lett. Szerintem nem kell túlragozni, meg keresni a megfejtéseket, most ez a gondolat pattant ki a fejből. Sűrűn elkap minket a magányos harcos hangulat, miközben így több, mint 10 éve próbáljuk eljuttatni a zenénket a közönséghez. Egy ideig még el is fogjuk húzni néhány embernek a nótáját! Nuskull: Az új lemeznél már első hallásra feltűnik hogy sokkal több a dallamos, éneklős rész mint a korábbi anyagokon. Ezen oldalatokat miért csak most, az ötödik stúdióalbumon feditek fel a nagyközönség előtt? Peti: Na ez jó kérdés! Valószínűleg az az oka, hogy nem akartuk. Vagy talán nem is tudtuk. Sőt! Még az is lehet, hogy akartuk volna és tudtuk is volna egyszerre, de nem volt elég időnk, hogy szép alaposan ki tudjuk dolgozni a témákat és elég stúdióidőnk se, hogy meg is tudjuk valósítani mindezt. Sajna az anyagi vonzata a dolgoknak nagyon rá tudja nyomni a bélyegét arra, hogy milyen lesz egy lemez. Fejben ezt már elég régen elhatároztuk, de mostanra érett meg a dolog ilyen szintre. Perso sokat dolgozott rajta. A zenei alapokat többször is rögzítettük demo szinten és ez egy jó mankó volt arra, hogy agyaljon a dallamokon. Már az előző lemezen is felbukkan itt-ott egy egy dallam, jelezve, hogy ilyenre is lehet számítani tőlünk. Szabi: Nézd, én ezt is a fejlődés eredményének tartom, de elsősorban Perso érdeme, akinek sikerült felszínre hoznia magából a rejtett tartalékokat. A legjobb időben, hozzáteszem, ugyanis szerintem pont a Versus dalai azok, amik olyan szerkezetűek lettek, hogy kívánták is a dallamos-ritmusos dolgokat. Pl. az Aflame-ben vagy a Two Times-ban, ahol nemcsak a refrének, hanem a verzék is dallamosak. Emiatt mondjuk már a 3. hallgatásra is ismerős lesz a dal és már nyomhatod is velünk ezerrel. De úgy érzem, minden számunkra igaz ez a megállapítás, sikerült fogós kis darabokat összepakolnunk. Szóval nem direkt takargattuk ezeket a dolgokat, hanem egy egészséges fejlődés eredményét hallhatjátok ezen az anyagon. Nuskull: Nem érzitek úgy hogy a dallamosodás a keménység, súlyosság rovására ment? Peti: Nem. Ez baromság! A zene attól még kemény maradt. Helyenként még talán azt is ráfoghatjuk, hogy súlyos. De nem feltétlenül ez a lényeg. Az összkép mindenképpen lényegesebb. Hiába ultra súlyos egy zene, ha szar az ének. Lehet, hogy pont emiatt kapták most fel többen is a fejüket és csodálkoztak rá a dolgokra, mert nem ismételtük meg önmagunkat, hanem egy kicsit előre pillantottunk és megpróbáltuk magunkat egy új oldalunkról is megmutatni. Szabi: Szerintem maradtak súlyos elemek így is a zenénkben bőven, figyeltünk is erre nagyon, hogy a fasza kis dallamok mellett megmaradjanak a zúzdák is, bár már felvetődött pár meglátás, hogy néhol lehetne brutkóbb a cucc, vagy még fogósabb a refrén, de ez már csak szöszölés a nemtudomhányadik hallgatás után, ugye. Nuskull: Mik a visszajelzések a rajongók és az ismerősök részéről? Tetszik nekik az új lemez? Peti: Nagyon jók! A Metal Hammer Hangpróba első hely is azt igazolja, hogy érdemes végighallgatni ezt a lemezt mindenkinek, akár szereti a CDT-t, akár nem. Biztos vagyok benne, hogy mindenki talál magának benne valamit, ami az ízlésének megfelel. Szabi: Az eddigi visszajelzések alapján mindenkinek bejött, valószínüleg azért, mert jóval könnyedebb anyag lett, mint az Incarnation vagy a Salvo Karma volt. Fogósabb is sokkal, ezért ha valakinek az első pár hallgatásra bejött, az nem szabadul tőle egyhamar. Akinek meg nem, annak meg később sem fog. Nuskull: Mennyire működnek az új dalok élőben, általában mely számokat játszátok el a Versusról? Peti: Már aránylag sok számot kipróbáltunk, ami számunkra is nagyon jó kis felüdülés, mert már nagyon untuk a régieket :) Ezért egyre több újat igyekszünk prezentálni. Persze ez nem azt jelenti hogy nem fogunk régebbi számokat is játszani, de minél többet szeretnénk a Versusról megmutatni a nagyérdeműnek. Ez persze csak akkor következik be, ha minden számot szépen átrágunk és olyan formába öntük, hogy az élőben is hiteles legyen. Vannak elég összetett témák, amik okoznak egy kis fejtörést, de azért igyekszünk. Már fixnek mondható koncertdalok a What We Want, a Last Warning, a Mangod és a Two Times, de elhangzott már a Let Us Live és az It�s Over Now is. Most próbálgatjuk az Escape Song-ot és a Sleepwalkert, aztán már csak az Aflame marad és lenyomhatjuk az egész lemezt az elejétől a végéig. Szabi: Az őszi Tankcsapda turnén 35-40 perc játékidőnk volt, amiben azért a régi kedvenceket is nyomnunk kellett, főleg, hogy sok CDT fan képes volt kifizetni a borsosabb jegyárat is, hogy minket megnézhessen, őket sem hagyhattuk cserben. Ezeken a bulikon 4 szám fért be a programba a Versus-ról, amiket eléggé levett a közönség, annak ellenére, hogy sokan most láttak minket talán először. Ez is bizonyítja, hogy az új számok képesek akár első hallásra is beütni. A tervek szerint a tavaszi koncerthadjáraton becsúsztatunk még pár szerzeményt, amik remélem hasonló pozitív fogadtatásban részesülnek majd, mind elődeik. Nuskull: Mint ahogy azt megszokhattuk, az új album dalszövegei is okosan össze vannak rakva, mind szólnak valamiről. Ezúttal főleg milyen témák ihlették meg a csapatot? Körmi: Ezúttal a szövegek megírására, átfordítására, átformázására is több időt szántunk. Precízen, körültekintően rakosgattunk minden részt a � szerintünk � megfelelő helyre. Rengeteg szöveget többször is átírtunk, mire elnyerte a végső formáját. Sokkal jobban odafigyeltünk a részletekre, hogy szépen illeszkedjen az adott téma tempójára, simuljanak bele a sorok a zenébe és együtt érjék el a kívánt hangulati hatást. A szövegek tartalmilag nem nagyon térnek el a korábbi szövegeinktől, fő irányvonal a lázadás motívuma, a belső harc és a környezetünk negatív hatásai elleni küzdelem megjelenítése. A külső és belső csatározások érzelmi hatásai, a fájdalom, a düh, a csalódottság, de soha nem a reményvesztettség. A végén azért rendszerint adunk esélyt a � legalább részben pozitív � megoldásra, az áldozat végül mindig valahogy erőt merít és szembeszáll a sorsával. Tehát nem látjuk azért annyira sötétnek a dolgokat, csak izgalmasabb ebből a nézőpontból lefesteni a valóságot, valahogy az élet árnyoldalai jobban izgatnak minket. Nuskull: Mi az oka annak hogy a dalszövegeiteket két nyelven, angolul és spanyolul írjátok? Hogy jött az ötlet? Közösen dolgoztok rajtuk vagy valaki csak ezzel foglalkozik? Körmi: A szövegek az első perctől kezdve angolul íródtak, valahogy ezt éreztük hozzánk közel állónak� főleg angol nyelvű zenéket, zenekarokat hallgattunk és valahogy mindig inkább átfogóan a nemzetközi színtérben gondolkoztunk, tehát kézenfekvő volt az angol nyelv. A spanyol névhez pedig szeretünk mindig hozzáadni valamit a szövegek terén is, tehát az angolt fűszerezni a spanyollal, mint valami egzotikus csemegével, ami speciálisabbá, különlegesebbé teszi az összképet. Ez mindig téma volt, egyedi, erre mindenki felkapja a fejét� ráadásul van egyfajta tüzes, vehemens hangulata, lüktetése is, ami szintén illik az energikus zenéhez. Nuskull: A borítóterv a Versus esetében látványosabb és kidolgozottabb mint az eddigi lemezeknél megszokhattuk. Mondanátok erről pár szót? Szabi: Szerintem az eddigiek sem voltak piskóták, főleg annak fényében nem, hogy azok mind Körmi agyának a szüleményei voltak, egy külsős számítógépguru ismerősünk segítségével pakolták össze, és szerintem kurvára megállták a helyüket. A Versus borítóját Havancsák Gyuszi készítette, akit szerintem nem kell bemutatnunk. Felhívtuk, hogy bevállalna-e minket és ő örömmel igent mondott. A témát mi adtuk neki, pontosabban Körmi, pár instrukcióval kiegészítve, de ezután szabad kezet kapott. Maximálisan megvalósította azt, amit mi elképzeltünk. Vérprofi a tag, érdemes aprólékosan végigböngészni a borítót, mert olyan ügyesen belecsempészte a régi CDT szimbólumokat a keleties koncepcióba, hogy első ránézésre fel sem tűnik, pedig ott van faszán, ízlésesen. Szóval köszi neki is (meg a nyomdának is) a profi cuccért! Nuskull: Melyek a klipesélyes dalok? Van már ötletetek hogy miről fog szólni a következő videótok? Szabi: Nehéz helyzetben vagyunk, ugyanis szívünk szerint az összes nótára készítenénk videót, ami max akkor történhetne meg, ha beüt a lottó five. Na de ne álmodozzunk, ha minden terv szerint halad, februárban már pörögni fog a csatornákon a Last Warning klipje és a tavasz folyamán előjövünk még eggyel (What We Want). Ez a második amúgy már debütált is a weboldalunkon, úgyhogy a kíváncsiaknak érdemes bekukkantani a www.cdtmusic.hu-ra. Ez a video a Tankcsapda turnén készült felvételekből lesz összevágva, a Last Warning pedig legyen meglepetés. Bár a címe és a szövege elég sokat elárul. Nem jó irányba haladnak a világ dolgai. Nuskull: Hogy lehet hogy az ötödik stúdióalbumotok is saját kiadásban jelent meg? Nem vagytok elégedettek a magyar kiadókkal? Peti: Hm. Azt hiszem,hogy azért ezzel nagyjából tisztában van mindenki. Nem szívesen feszegetek olyan témakört, ami úgymond � veszett fejsze nyele�. A lényeg, hogy addig teljesen fölösleges bevonni egy külsős valakit egy zenekar életébe, amíg nem tud annál többet nyújtani számunkra, mint amit saját magunk is - nem kis erőfeszítések árán ugyan, de - elő tudunk teremteni. Csak azért, hogy elmondhassuk magunkról, hogy ez és az a kiadó áll mögöttünk�. azért felesleges. Nyilván mi örülnénk a legjobban, ha ez nem így lenne, de sajna ez van. Lehet, hogy nagyok az elvárásaink - amit azért nem hiszek - de semmiképpen sem akarunk csak azért valakit magunk mögé tudni, hogy elmondhassuk, hogy mi vagyunk az ikszedik zenekara. Annál azért már többet megértünk és nem vagyunk már gyerekek. Szabi: Az évek alatt kialakult egy struktúránk a lemezeink kiadásával kapcsolatban, ami bevált, működik. Persze ha kapnánk egy olyan ajánlatot, ami számunkra is kedvező, elgondolkodnánk, de � sajnos � ilyen veszély nem fenyeget. Úgy gondoljuk, hogy a � magyar � kiadók sem tudnák több emberhez eljuttatni a lemezeinket, mint mi magunk, arról nem is beszélve, hogy így legalább átlátjuk a dolgainkat. Nuskull: Hogy érzitek, mik a lehetőségeitek Magyarországon? Mi a legvégső célotok, mit szeretnétek elérni? Peti: Talán már a lehetőségeink határait súroljuk ezen a szinten, ami nem baj. Az, amit eddig elértünk, már ez is egyfajta bravúrnak tekinthető. Szeretném, ha a ténykedésünk minél több fiatal zenekar szemében példa lenne, később meg majd jó emlék, azért, mert számunkra is voltak annak idején olyan bandák, akik igen mélyen meghatározták azt, hogy a mai napig is képesek vagyunk erre az egészre. A célunk meg az, hogy minél tovább és minél több jó számot csináljunk és mutassunk meg az embereknek. Szabi: Itthon már nem nagyon tudok olyan várost mondani, ahol ne fordultunk volna meg. 96 óta folyamatosan turnézunk, tavaszi körút, nyári fesztiválok, őszi turné, így nyomjuk évi 40-50-60 bulival, szóval sok újat már nem tudnak mutatni nekünk. Tisztában vagyunk a hazai lehetőségekkel, nagy álmaink nincsenek, egy a cél, minél több emberhez eljuttatni a zenénket. Ezért is játszunk folyamatosan, mert az élő bulik hangulata jobban megfogja a rajongókat, így elsőkézből kapják az arcukba a rockot! Nuskull: Mit gondoltok, mik a lehetőségeitek külföldön? Vannak külföldi koncertjeitek, mik a visszajelzések? Láttok rá esélyt hogy ti is valami neves kiadóhoz (mondjuk a Nuclear Blasthoz) kijuthassatok ahogy az pl. az Ektomorfnak sikerült? Peti: Az Ektomorf minden zenekar szemében egyfajta példa lehet, de azt azért nem szabad elfelejtni, hogy milyen áron is alakult ez így náluk. Szép dolog ez a külhoni álom, de azzal szerintem nem árulok el titkot, hogy rengeteg zenekar próbálkozik, mégis csak elvétve hallani egy-egy � jobbára kérészéletű � sikerről, eredményről. Mint mindenhez, ehhez is szükség van egy jó adag szerencsére, attól függetlenül, hogy jó-e a zenekar, vagy sem. Mi azért próbálunk a lehető legtöbb helyen ott lenni és megmutatni, hogy miről is szól a CDT. Szabi: Volt már pár külföldi túránk, játszottunk Ausztriában, Németországban, Belgiumban, Szlovákiában, Hollandiában, de Európa nagyon nagy ahhoz, hogy minden fontosabb helyszínre eljussunk önállóan. Esetleg ha valamelyik istálló bevállalna minket, ez is beindulhatna, és még nagyobb távlatokat nyithatna a banda életében. Nyugat-Európa egyes országaiban már lehet kapni a lemezeinket, ami persze szép és jó, de a bulikat is nyomni kéne, esetleg nagyobb bandák előzenekaraként, de ehhez kinti kiadó kell. Bombázzuk is őket az anyagainkkal. Reméljük lesz, aki lát bennünk fantáziát, de ha nem, akkor sem esünk kétségbe, nyomjuk amíg bírjuk. Nuskull: Utolsó kérdésem: Kik a példaképeitek? Milyen zenéket hallgattok általában? Peti: Minden olyan zenész, aki nem amiatt lett zenész, hogy meggazdagodjon, hanem azért, mert szereti azt, amit csinál. Szabi: Egyértelműen olyan kitartó, eredeti, szenvedélyes bandákat istenítünk mindannyian, mint a Slayer, Machine Head, Soulfly, SOIA, Biohazard, amelyek meghatározóak az életünkben. Ezeken nőttünk fel, és a mai napig szeretjük, tiszteljük őket, de ugyanúgy említhetném a Metallica korai lemezeit, a Seput vagy a Cro-Mags-t, akik kitartásukkal bebizonyították nekünk, hogy a metalt nem lehet eltaposni :) Mind a négyen sokféle zenét hallgatunk, nem is csak kifejezetten metalt, elég, ha belefüleltek a maxijainkba. Lehet, hogy elkerekedik pár ember szeme a hallottaktól, de ezek is mi vagyunk. Az a lényeg, hogy beleférjenek ezek a kis őrültségek is, és ne legyenek korlátaink. Visszatérve a kérdés második felére, elég sok stílust hallgatok, de van olyan, hogy egy adott lemezre vagyok rácsavarodva hetekig, nekem az a fontos, hogy őszinte legyen és ez áradjon is a bandából, ami magával ragadhat, mert mennyire jó már az, amikor egy riff is elég, hogy libabőrös legyél!