Süvölt a zivatar a felhős ég alatt, A tél iker fia, eső és hó szakad. Kietlen pusztaság ez, amelyben lakunk. Nincs egy bokor se, hol meghúzhatnók magunk. Itt kívül a hideg - az éhség ott belül, E kettős üldözőnk kínoz kegyetlenűl. Fázunk, és éhezünk, s átlőve oldalunk. Részünk minden nyomor, De szabadok vagyunk! Fázunk, és éhezünk, s átlőve oldalunk. Részünk minden nyomor, De szabadok vagyunk!... S amott a harmadik, a töltött fegyverek. A fehér hóra le piros vérünk csepeg. Fázunk, és éhezünk, s átlőve oldalunk. Részünk minden nyomor, De szabadok vagyunk! Fázunk, és éhezünk, s átlőve oldalunk. Részünk minden nyomor, De szabadok vagyunk!