1. Egy hajó vagy, ködben mész, És közben hosszan dudálsz. A víz eltűnt egy résen és halak Habzó tetemén jársz. Pont vihar van, a szél Szardellát vág bele az arcodba; Letörlöd, de a mozdulat Szerint elfáradtál a harcokba'. R. Még biztos te is látod, Amit én látomásos Költészetem útján Íme most eléd tárok. 2. Mögötted azt látom, ég Az antarktiszi partvidék, Följebb megyek, és azt látom, ég Az egész világ, de az ENSZ-be' még Gondolkodnak, de Pécs is ég Szálanként és ez végre döntött, Segély indult és igen jól jött, Amikor elküldték a sok-sok vödröt. R. 3. Szarvasok, égő aganccsal, Nyuszikkal a hátukon, Világítják be az estét. Gitárosok, én nem tudom, Hogy még mire vártok, itt hát Szólózzátok szerteszét A világot, nem kell sok Neki, egy szomorú szám pont elég. R., 1.