Ami nem lehet a tiéd, mindig az kell Neked ez a kereszted, a sorsod, ami hajt De ha megkaptad, már nem érdekel Ott rohad a szemétdombon majd Hogyha börtön ez a lét, az elítélt A szabad akaratnak rabja, de mégis Kell, hogy nyugalomra leljen a szív Keresi, mindig akarja Attól, aki fontos, attól, ami jó Nem akarok elszakadni Teszem, amit tudok, kérem, aki dönt Ha nem akarok elszakadni… elszakadni… Mint a hű öleb, suttogom neked Hogy mennyire imádlak éjjeleken át Szereted az ilyet, az én szívem a tied De indulok, ha érzem a vér szagát De ha a póráz hosszú, és a nyakörvön A tüskék kifele állnak A viadal után én visszatérek Hogy megpihenjek nálad