Depresszió
2005.07.12. 21:40
Én azt üvöltöm
Ránk szakad megint a sok mocsok dolog
Rengeteg szív a rossz ügyért dobog
Látni sem bírom néha azt, hogy
Mennyi szar van, de most kapaszkodj!
Mindig majdnem nyakig ért és így is marad talán
Addig, amíg nem jut át a világ saját falán
Bennem ettől nem hal meg a szeretet, a remény
Van még saját világomban fény
Mert a jót keresem, néha megkapom
Boldogít az is, ha jónak adhatom
Hallgatom, amit a szívem és eszem
Súg nekem, nyitva néz körül szemem
Minden, ami vagyok az nem gép
S ez ne is legyen másképp
Mert ha műanyag lennék
Elvesznék…
Tudd meg itt érző szív van, fontos a jó, szeretet
Nem akarok látszani, játszani másnak egy ócska szerepel
Túl sok hazug dal van már, nem kell folytatás
Én azt üvöltöm neked, amit a lelkemből a dallam kiás
Rengeteg a bóvli műanyag szemét
Átverik a trendi ostobák fejét
Zsarnokok nyernek egyre több teret
Népbutítóké túl sok főszerep
Bassza meg a hatalom, nem hajtok neki fejet
Inkább egy rögösebb útra váltok megint jegyet
Megteszem, míg tehetem, nem túl nagy a kár
Ésszel élnem nekem is muszáj
Itt vagyok, és remélem érted, amit neked
Mondok ezzel, amit én is élvezek
Többet ennél csak annak adhatok
Önmagamból, akihez közel vagyok
Tudd meg, hogy én
Azt üvöltöm neked, amit szívem akar
|