Slash, akinek igazi neve Saul Hudson, az angliai Stoke-On-Trent-en született 1965. július 23.-án. Édesapja, Tony fehérbõrû angol, édesanyja Ola, fekete amerikai. Két fiuk született, Slash és öccse, Ash. Mindkét szülõ munkája szorosan kapcsolódott a zeneiparhoz. Tony, mint grafikus tervezõ dolgozott. Egyik legemlékezetesebb munkája Joni Mitchell 1973-as Court and Spark címû lemezének borítója. Ola ruhatervezõként tevékenykedett, õ készítette például a kosztümöket David Bowie elsõ mozijához, az azóta klasszikussá vált 1975-ös The Man Who Fell To Earth címû filmhez. Apja egyik barátja volt, aki elõször Slash-nek nevezte a fiút. "Egyfajta lázadó stílusú hippi családban nevelkedtem, kölyökként igen szabadon éltem. Baszdmegezni úgy hét vagy nyolcéves koromban kezdtem, és a szüleimnek is gyakran mondtam, hogy basszák meg. Azt hiszem, sokan rémítõnek tartották ezt..." E szabadszájúsággal ellentétben a valóságban Slash igen zárkózott srác volt, aki nehezen tudott társaságban ellazulni. "Ez az egyik oka, hogy inni kezdtem. Ha nem ihatok, magamba süllyedek. És persze jó is ..., szeretek berúgni. Ezt a szokást tizenkét évesen kezdtem felvenni. Segít, hogy kibújjak a csigaházamból. Egyszerûen képtelen vagyok józanon normálisan viselkedni társaságban." A fiatalember élete akkor kezdett a feje tetejére állni, amikor szülei házassága megromlott. Mivel a hetvenes évek elején szétköltöztek, Slash egy ideig nagymamájával élt. Tizenegy éves volt, amikor apja elhatározta, hogy fiával Kaliforniába költözik. A külvárosi Anglia viszonylagos nyugalma után Slash nehezen tudott alkalmazkodni az új, izgalmas amerikai környezethez. "Amikor megérkeztünk L.A.-be, és elkezdtem iskolába járni, nem illettem a képbe igazán. Tizenhárom évesen rájöttem, hogy beleszarok, nem törõdök többet ilyesmivel. És mintegy varázsütésre mindenki haver lett, én pedig egyre népszerûbb. Egész különös volt. Addigra viszont már engem nem érdekelt ez, mert inkább szerettem egyedül lógni, kerülni az iskolát és gitározni ..." Szülei zeneipari kapcsolatai folytán Slash tinédzserkorára hatalmas lemezgyûjteményt halmozott föl. A rockzenén kívül különbözõ stílusú popzenei lemezeket is gyûjtött. "Mindig is szerettem a zenét. Kedvenceim közé tartozott a The Who, Joni Mitchell, a Led Zeppelin, Minnie Ripperton, a The Rolling Stones, Chaka Khan. Tudod a Rags To Rufus címû nóta és ilyesmi. Ez mind meg volt nekünk." Annak ellenére, hogy ilyen zenei háttérrel rendelkezett, hangszervásárlás és a zenetanulás gondolata egyszerûen nem izgatta. Akkor támadt elõször ilyen ötlete, amikor Steven Adler elõször mutatott neki egy erõsítõhöz csatlakoztatott elektromos gitárt. "Steve bedugta a dugót, tökig csavarta a hangerõt, és állati hangosan döngetni kezdett rajta. Engem pedig baszottul elbûvölt." Tény, hogy annyira elbûvölte, hogy elszaladt és vásárolt magának "öt dollárért egy darab fát, amire néhány húrt szereltek", majd alapszintû gitárleckéket is vett, majd az egészet otthagyta, hogy hazamenjen kedvenc Aerosmith, valamint Led Zep lemezeire gitározni. "Akkoriban fogalmam sem volt a basszus- és szólógitár közti különbségrõl, vagy bármi ilyesmirõl. Lényegében azért választottam a szólógitárt, mert több húr van rajta." Slash 1992-ben feleségül vette Reneč Sulan-t, majd hamarosan elvált tõle. 1995. februárjában kiadta szólóalbumát, Slash's Snakepit: It's Five O' Clock Somewhere címmel, melyben Matt, Gilby, és Dizzy is közremûködött. 1996-ban pedig Axl-lel való összetûzései miatt kilépett a bandából. __________________________________________________________________________ Az angol születésu Slash 1965. július 23-án Stoke-on-Trentben látta meg a napvilágot, különbözo borszínu szülok gyermekeként Apja, Anthony Hurison, sikeres lemezborító-tervezo volt (munkái közül említheto egy Neil Young-album és Joni Mitchell 'Court and Spar'-ja). Ola Hurison pedig rock-énekesek cuccait tervezte, egye bek között o készítette David Bowie szerelését a The Man Who Fell To Earth-höz. "Anyám is, apám is menok voltak a zenebizniszben. Azt hiszem, igazán gazdagok voltunk..." Akár igen, akár nem amikor Slash családja Los Angelesbe költözött, a fiúnak komolyai igazodnia kellett az új kultúrához. "A gyerekkorom Stoke-on-Trent-ben igazán klassz volt - emlékezik Slash szeretettel. - Egész más volt az atmoszféra, mások az erkölcsök, és az emberek egész más dolgokat tartottak fontosnak Ott, Észak-Angliában más dolgoknak van becsülete. Sok minden nehezebb is ott. Más az iskola is. Kissrác koromban sokat verekedtem. Most viszont általában nyugis vagyok." Slash elég vacaknak találta az angol iskolát, de az Egyesült Államok oktatási színvonaláról még rosszabb véleménnyel van: "Az állami iskolahálózat tényleg tiszta dili! Egyszeruen nem volt semmi ami lekötötte volna a figyelmemet. Minél nagyobb lettem, annál kevésbé tudtam belenyugodni, hogy azt csináljam, amit mondanak: leckét írjak, meg ilyesmi. Minél nagyobb lettem, annál kevésbé csináltam. Aztán elkezdtem gitározni, s az lett aztán a vég kezdete." Slashnek tizennégy éves korában még nem volt gitárja; de egyszer a játszótéren összeakadt véletlenül egy eszetlen görkorissal, és ez megváltoztatta az életét. "Lógtam éppen a suliból, figuráztam a bringámmal, és akkor jött ez a srác, és eszméletlen nagyot nyal a gördeszkájával. Azt hittem, ott is marad. Odamentem, hogy meg nézzem, mi van vele, és attól kezdve együtt lógtunk." Az ügyetlen gördeszkás pedig nem volt más, mint a Guns leendo dobosa, Steve "Popcorn" Adler . Slash soha nem profitált semmit az úgynevezett zenetanulásból, bár járt zeneiskolába, de azok az útmutatások, amiket ott kapott, nem adtak elég muníciót ahhoz, hogy elérje a vágyott hangzást. "Volt egy tanárom a suliban, Robertnek hívták, az egyszer elkezdte mutogatni nekem a gitározás alapjait, olyasmiket játszott, mint a 'Mart' Had A Little Lamb', meg hasonló szarokat, de hát ez még csak nem is hasonlított ahhoz, amit meg akartam tanulni. Én olyanokat akartam játszani, mint a 'Smoke On The Water'. Slash végül taktikát változtatott: Robert ugyanis megengedte, hogy ott lógjon körülötte, és megfigyelje a technikáját: Slash így elleste tole, amit lehetett. "Nem vacakoltam sokáig. Amint le tudtam fogni pár akkordot, elkezdtem bandákban játszani. Annyira biztos voltam benne, hogy ez az, amit világéletemben csinálni akarok, hogy egyszeruen keresztülléptem egy csomó emberen, mert nem voltak hajlandók mindent feladni - az iskolát, az otthonukat is - csak azért, hogy zenéljenek. Steve volt az egyetlen srác, akivel összejöttünk, mert o is ugyanúgy be volt csavarodva, mint én" Slash így emlékszik a G'N'R kétötödét kitevo, nem túl reményteljes formációra: "Akkor osszel együtt iratkoztunk be és jártunk a Bancroft középiskolába..., vagyis inkább mellé. Ellógtuk az egész hetediket... A nagyanyjánál lakott Hollywoodban, és volt egy gitárja. KISS-számokat játszogatott. Az igazat megvallva, egyáltalán nem tudott játszani, de teljesen be volt zsongva". Így látta Slash, aki viszont hamarosan napi tizenkét órát nyúzta a hangszerét. Slash, aki a profi zenebiznisz peremvidékén nott fel, nagyon hamar kapcsolatba került Hollywood nagymenoivel. Volt dolga nagyhangúakkal és szelídekkel, de saját bevallása szerint a legfontosabb az volt, hogy megtalálta, akit keresett: "Az egyetlen dolog, ami meghatározta egész hollywoodi tartózkodásomat, az volt, hogy összeakadtam egy indianai sráccal". Ez a heves természetu, izmos srác lett Slash legodaadóbb szövetségese a zenei középszer elleni harcában. Az illeto W. Axl Rose néven vált ismertté.