nuskull: Szia, először is kérlek mutasd be magad, illetve a bandát olvasóinknak! Bende Imre: A zenekar 1999-ben alakult. A kezdeti lépésekről én nem tudok sokat, mert a másik gitáros (Kádár László) és én (Bende Imre) 2004 januárjában csatlakoztunk a zenekarhoz. Az biztos, hogy az INSANE egy igen aktív banda volt addig is, hisz a fiatal átlagéletkor ellenére, mikor mi érkeztünk már a második nagylemez jelent meg, és kb. 150-200 koncert volt a hátuk mögött, nagyobb bandákkal, mint a Tankcsapda, FreshFabrik vagy a Superbutt. Tehát már egy mozgó légkörbe érkeztünk, az alap tagok, Érsek Gábor (Dob) és Knapp Oszkár (Ének) már felépített egy igen erős bázist a zenekar köré. Lehelvári Péter (Bass) velünk egyidőben érkezett, igaz Ő már előtte is tagja volt az Insane-nek, csak egy kis �mosolyszünet� volt a tagok között akkoriban, ami azóta már elsimult. 2004 februárjában gyakoroltuk össze az első (Searching for Thoughts) és a második (XXI. Century Poison) lemez anyagát, melynek hangzásába, és a dalok szerkezetébe már belevittük a kétgitáros megoldásokat. Aki koncertjeinkre ellátogat, és melette ismeri is a lemezanyagokat, biztos észreveszi azokat az apró változásokat, amiket a dalokba belevittünk. nsk:Most jelent meg egy ingyenesen letölthető EP lemezetek, ami az "ICBad" címet viseli, és mellesleg szerintem fantaszikus lett! Mondanál róla pár szót? BI: Először is köszönöm, és nagyon örülök hogy bejön az anyag. Szerénytelenség nélkül mondom, hogy az anyag olyan lett ahogy elképzeltük. Tudtuk, hogy nagyon sokaknak leesik majd az álla, hogy mennyire betartjuk a szavunkat, és ilyen rövid időn belül feláll a csapat és egy komoly anyagot tud letenni. Ez tényleg nem arcoskodás, már az első próbán elkezdtünk jammelni, és egyszerüen vibráld a levegő, annyira éreztük egymás gondolatait. Nem kelett egy dalt 5-6 próbán át csiszolni, 1-1,5 óra alatt készültek el a dalok. A gyors tempót jellemzi, hogy jelen pillanatban már az új nagylemez kb. fele kész, és a másik fele is már készül, akár a jövő hónapban felránthatnánk a 3. nagylemezt. Az oka ennek nagyon egyszerű, én és Laci már régóta eggyüt jammelgetünk fennt nállam, és kb. 3 nagylemeznyi ötletünk van amit eddig nem tudtunk kihasználni, mert a Mindcontrol más jellegű volt. Az EP felvétele elött mindent kitaláltunk, szóval a stúdiózás nagyon gyorsan megtörtént, nem vacakoltunk, Mindenki megvolt 1-2 óra alatt a részével, mert pontosan tudtuk mit is csinálunk, a Parkplatz a legjobb stúdió jelenleg Magyarországon, így a hangzás miatt sem kelett aggódnunk, nagyon bele sem szóltunk, mert fiatal magyar zenészek dolgoznak a stúdióban, akik pontosan tudják, hogy kell egy ilyen zenének megszólalnia. Eredetíleg az EP címe Halfway to Hell lett volna, csak sajnos közben erre a szójátékra más is rájött, és már több polón, jelvényen találkoztunk a felirattal, igy maradt a nyító dal címnek az ICBad, amit különben senki nem ért, pedig egyszerüen It�s Bad, csak igy irjuk. Értelme semmi ennek, de elég sok embert megzavartunk ezzel, és az biztos hogy ezáltal megmaradt a fejükben. Mikor elkészült az EP már tudtuk, hogy nem tökölünk terjesztéssel, kiadással. A stúdiópénzt a fesztiválokból félretettük, így lényegében a közönség fizette ki saját magának ezt az ingyenes EP-tJ nsk: Miért pont az internetet választottátok? BI: Mert így nincs gyártási költség, ha fizikailag is ingyenes osztogatnánk az EP-t, akkor az már tényleg nagyon nagy pénz lenne. Ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak. Természetesen készült belölle CD változat, de ezt prómó célzattal használjuk, illetve kedves ismerőseinknek adunk ajándékba. Pénzért nem áruljuk sehol. Ha kiadó jelentkezne, akkor sem adnánk ki, mert ez direkt ingyenesnek készült, nem csinálunk segget a szánkból. Ez lemez a közönségé, azt csinálnak vele amit akarnak, bárkinek másolhatják, teljesen mindegy. A lényeg hogy minnél több emberhez eljusson. nsk: Ez a négy szám szerepelni fog az új albumon, egyáltalán terveztek egy lemezt a közeljövőben? BI: Természetesen szerepelni fog. Nem is hiszem, hogy nagyon belenyúlnánk, valószínüleg ebben a formában vesszük fel, csak persze jóval jobb hangzással. Persze ezzel nem akarjuk megrövidíteni azokat akiknek már megvan, és a lemezt is megveszik, ezért legalább 13-14 dal lesz a lemezen. Nem fogjuk bemutatni az új dalokat, hogy legyen valami meglepetés is. Én szivem szerint már december környékén felvenném a nagylemezt, de erre még az anyagi hátteret meg kell szereznünk. Abban nem túlzottan bízok, hogy valami multi felkarol minket. Teszünk egy tisztelet kört az EP-vel, ha senki sem jelentkezik akkor megoldjuk magunk. Tavaszig biztos megjelenik a 3. Insane nagylemez, és előre elmondhatom, hogy az EP-n szereplő 4 dal színvonalát megtartjuk, viszont lesznek sokkal szélsőségesebb dalok is. Igazi 1,5 perces örületek, és 4-5 perces modern metal slágerek. nsk: Az új album azt hiszem, több riffet tartalmaz, mint a régebbi anyagok. Ez mindössze az új gitárosoknak köszönhető, vagy ez tervbe volt véve? BI: Ez kifejezetten nekünk, a két új gitárosnak köszönhető. Mi nem annyira a Korn, LimpBizkit, Linkin Park felül közelítettük meg annak idején a modern dolgokat, hanem a StaticX, StereoMud, MachineHead, SpineShank, és hasonlók felöl. Ezek a bandák pedig igazán erős riffeket tolnak, mi is ezeket hallgatjuk, és természetes hogy hatással is van ránk. Ettől függetlenül a régi Insane dalokat is szeretjük, bár gitár szempontjából nem nagy kihívás, viszont koncerten örületeseket lehet rájuk zúzni. Én a nagy előrelépést nem is a gitárok előtérbe kerülésében érzem, hanem az ének és a dalszerkezetek sokkal tudatosabb felépítésében. A refrének igazi dallamokkal vannak teli, amiket nem lehet kiverni a fejből, és a dalok nem a tipikus verse-refrén-verse-refrén felépítést követik. nsk: Nézzük a számokat! Miről szól például a 'Halfway to Hell', vagy a 'Requiem'? BI: Előre szólok, hogy a dalszövegeket Oszi, az énekesünk irja, így hogy Ő mit is gondol pontosan a dalok irásakor, lövésem sincs. Az biztos, hogy az ICBad szövege egy személyesebb hangvételű, érzelmesebb mondanivaló. A Set It On Me szövege kifejezetten provokatív, agresszív, akárcsak a dal. A Requiem egy látomásról szól, egy elég elég elvont dal, talán szokatlan is töllünk, de rengeteg embernek példáúl ez a kedvence. A Halfway to Hell-ről pedig azt tudom, hogy olyan vallásirányzatokról szól, amiket minden inteligens ember elutasít. Szerintem az olvasok pontosan tudják mire gondolok itt. nsk: Melyik azok a külföldi vagy itthoni együttesek, akiket hatásként nevezel meg? BI: Az én személyes hatásom a Faith No More és Machine Head, de ez inkább zeneileg, mint gitár szempontjából. Én kifejezetten utálom a gitárhős zenekarokat, agyamra megy ha egy dal arról szól, hogy a gitárosnak milyen gyors a keze és már sportot csinálnak a zenéből. Persze vannak technikás zenék amiktől hanyatt esek, ilyen példáúl a Chimaira. Zenekarnak egységes kedvence nincs, ezért nem is értem mikor példáúl Korn-hoz hasonlítgatnak Minket. Legalábbis aki meghallgatja az új EP-t, öszintén nem mondhat ilyet. Lacinál is nagy favorit a Chimaira, de Ő inkább a gitárcentrikus zenéket kedveli. Érsi a dobosunk, viszont a dallamosabb dolgokat vágja, míg példáúl Mapett a basszerosunk igazán elvetemült zenéket is meghallgat. Oszinak viszont olyan zenék is bejönnek, amikkel engem példáúl ki tud kergetni a világból nsk: Mostanában nevesebb zenekarok társaságában lehetett látni titeket, mint például a Tankcsapda, FreshFabrik, Superbutt. Mi a véleményed róluk, illetve milyen kapcsolatban álltok? BI: Ez már inkább a múlt, hisz inkább önnállóan lépünk fel. Igaz sokat játszott az Insane ezekkel a bandákkal, és én Lacival, a Mindcontrol-ban nyomtam egy turnét a Tankcsapda vendégeként, így ismererem jól milyen, nagyobb bandákkal nyomulni. A Freshfabrik és Superbutt tagjai jó barátaink, így elfogulatlanúl nem tudok rólluk beszélni. A Superbutt zenéje áll igazán közel az Insane-hez, igaz Ők azért technikásabbak és tapasztaltabb arcok. Van is lesnivalónk mindig mikor közössen lépünk fel, ami igen gyakori. A Freshfabrik új lemeze nagyon bejön, tudom sokak kritizálják, de nekem maga produkció teljesen egyben van. Nekem példáúl a Drive My Hand-es időszak nem jött be igazán, de ez az én bajom. A Tankcsapda zenéje áll a legtávolabb töllem, nem is hallgatom, viszont az tény, hogy Ők az ország Rakkenroll rúgója, rengeteg banda tudd dobbantani rajtuk, hisz elöttük fellépni garantált teltház, emelett Ők nyitották meg a médiát a keményebbb zenékaroknak. Ezért az egész szakma tartozik nekik, akármilyen irigyek is rájuk. nsk: Elég sokat koncerteztek küldföldön. Kint mennyire ismernek titeket, illetve miben más kint játszani, mint itthon? BI: Kinnt egyáltalán nem ismernek minket az első körben, hisz honnan ismernének? Az első két lemez kiadója nem tehette meg anyagi okok miatt, hogy külföldön megjelenjen a lemez, mi pedig még nem rendelkezünk megfelelő kapcsolattal, hogy a kiadókat érdemben megkeressük. Ha komoly a helyi szervező akkor csap nekünk egy kis reklámot, és akkor a srácok letöltik a dalainkat. Így volt ez Franciaországban is, ahol példáúl a Blood of the Machine, vagy Poor Silence szövegeit simán nyomták. A hazai és külföldi koncertek közti különbséget már sokan ecsetelték, ezt persze mi is tapasztaltuk. Normális zenészként kezelik az embert, nem kell szólni sem és hozzák a kaját-sört. Ez nálluk természetes. Itt persze a nyugati bulikról beszélek. Példáúl a franciáknak összehasonlíthatatlanúl több lóvéjuk van, így szinte mindenünket eladtuk kint, de Bulgáriában láttuk a srácok arcán, hogy megvennék, de a kb felére leértékelt CD is sci-fi áron volt nekik. Borzalmasan szegények ott az emberek. A magyar lakta környező országokban (Szerbia, Szlovákia) nincs nagy különbség, viszont a rendezők jóval korrektebbek, előre fizetnek, és rendesen bánnak a bandával. Rossz tapasztalatunk eddig szerencsére nem volt. Szerbiában példáúl több mint 2 órát nyomtuk, mire leengedtek minket. Örültek, de tényleg. A franciákról azt hittük, hogy nyugissan fogják végignézni a bulit, de ott is hatalmas tombolás ment. nsk: Mikor apám meghallotta az ICBad lemezt, azt mondta "Ezek a fiúk még sokra viszik, meglásd!" A Ti szüleitek / rokonaitok / barátnőitek mit szólnak ehhez a zenekarosdihoz? BI: A szüleim követni sem tudják, hogy mit csinálok. Ők nagyon szegények, így támogatni sem tudtak. A barátnők természetesen koncert után nagyon kedvesek, tapadnak mint a bélyeg. A családtagok, és barátok csak azt látják az egészből, hogy állandóan el vagyunk tünve. Ebből természetesen akad konfliktus, de mikor eljönnek bulira és látják, hogy nem felesleges a beleölt pénz és energia, akkor megnyugodnak. A zenekar egy igazán jó szűrő, akik megmaradnak melettünk, azok igazi barátok, akik meg jönnek a �hogy elszálltak maguktól� dumával az el mehetnek� Apádhoz meg ezúton gratulálok, ritka jóízlésű ember lehet! nsk: Mik a banda tervei a jövőre nézve? Turnék, klippek, kislemezek? BI: Nagyra törő terveink nincsenek. A külföldi beindulás elég távolinak tűnik, mi olyanra nem vagyunk képesek, mint az Ektomorf, akik mindent feladva megpróbálták és bejött nekik. Mindenképpen kell találnunk egy olyan kiadót a következő lemezhez, amely érdemben tudja támogatni a zenekart. Turnénk már csak jövőre lesz, ha megjelenik a 3. nagylemez. A napokban még befejezünk egy klippet a második lemez Voyeur dalára, aztán gőzerővel készül a lemez. Valószínüleg ezt az évet már dalírással töltjük. Persze lesznek bulik, nem is kevés, de ez már nem turné jellegű, inkább a nyár folyamán felgyülemlett meghívásknak teszünk eleget. Leszünk belgiumban és németországban is, Budapesten felépünk szintén párszor. A koncertek naprakészen láthatók weboldaunkon: www.insanemusic.hu nsk: Köszönjük az interjút, és az olvasók és a szerkesztők nevében is sok sikert kívánunk!