"Patriarcha Fiam, csekély dolgokra most nem érek, Az Isten dícse, a nép üdve hív, Eretnekek fölött kellvén ítélnem, Kik mérget szórva dudvaként tenyésznek, S tűzzel vassal bár irtjuk, szüntelen Ujúlt erővel küldi a pokol ránk. - De hogyha a kereszt vitézi vagytok, Minek kerestek messze szerecsent, Itt a veszélyesb ellen. Fel tehát, Fel falvaikra, irtsátok ki őket, Pusztítsatok nőt, aggot, gyermeket." Hálót szőtt a pók a világ köré. Nincs már visszaút, a lelkünk övé. Nem pusztítja el sem erkölcs, sem ész. Serege egyre nő, támadásra kész. Arcát nem láthatod, sötétbe taszít. Békét prédikál, de csak gyűlöletet szít. Isten, vagy Sátán- mindig más a neve. Neki mindegy már, vele, vagy ellene. HARCOLJ AZ IGAZ HITÉRT, FOLYJON A VÉR! HARCOLJ AZ IGAZ HITÉRT! TANULD MEG, MENNYIT ÉR! HARCOLJ AZ IGAZ HITÉRT, FOLYJON A VÉR! HARCOLJ AZ IGAZ HITÉRT! MINDIG EGY MÁSIKÉRT! Elvek, istenek, s szó a fegyvere. Gyűlölet, szenvedély hajszol ellene. Földre döntenéd, de nem éred el. Soha nem áll eléd, követet küld, ha kell.