Riporter:Már gyerekként is versenyző akartál lenni? Kimi:Gyerekként az ember sok minden szeretne lenni,de mindig is érdekeltek az autók,illetve a motorok. Már 5 évesen motokrosszoztam, aztán egy ideig jéghokiztam.Bíztam benne, hogy egyszer majd versenyezhetek a Forma-1-ben, de ez inkább egy álom volt.Aztán négy évvel ezelőtt ez az álom elkezdett valóra válni... R:Milyen a tökéletes napod? K:A versenyben az,ha én vagyok a leggyorsabb, az életben pedig ennél sokkal könnyebb, mindössze annyira van szükségem, hogy minden simán menjen, jól alakuljon és ne érjen semmi feszültség. R:Emlékszel még az első szerelmedre és az első csókra? K:Igen, szerencsére ,még emlékszem.Fiatal voltam, úgy 11, de többre már nem emlékszem pontosan. R:Vannak "utazó" finn rajongóid? K:Nem nagyon tudok róla.Egy pár biztos van, de olyanról még nem hallottam,hogy mondjuk egy fix csapat járná utánam a világot. R:Van valami olyan finn tradíció, amit mindig ünnepelsz? K:Nincs rá időm, mert Finnország sajnos mindentől elég messze van, és így a versenyek és a tesztelések miatt nem nagyon tudok hazamenni.Ünneptől függetlenül azonban, ha van egy kis időm, akkor biztosan hazautazom, mert szeretek a családommal és a barátaimmal lenni. R:Milyen autód van a magánéletedben? K:Kát Mercedesem van.Az egyik ML Jeep a másik egy CLK 55, ami ugyanolyan, mint a Safety Car Finnországban.Biztonságos autók, és ezért nagyon jó vezetni őket. R:Hogyan kapcsolódsz ki?Van-e valamilyen kedvelt sportágad, vagy esetleg szeretsz olvasni... K:Nem szeretek olvasni, de a sportokat imádom.A legjobban azonban otthon szeretek maradni, pihenni, tévézni.Az állandó utazás nagyon sokat kivesz az emberből, ha van egy kis szabadidőm, az a legjobb, ha nem kell csinálnom semmit. R:Nagyon tehetséges pilóta vagy.Van olyan kabalád ami ezen kívül segít neked a pályán, szerencsét hoz? K:Nem hiszek az ilyen dolgokban, de az biztos, hogy néha a szerencsére is szükségem van ahhoz, hogy nyerni tudjak. Próbálok olyan gyorsan menni, amennyire csak tudok, és ezzel elérni minnél jobb eredményeket.